A 19. század végén Magyarországon is meghonosodó labdarúgás néhány év alatt a legkedveltebb honi sportággá vált. E népszerűség hátterében a csapatok közötti szimbolikus küzdelem állt, a futball ugyanis csapatjáték lévén kiváló lehetőséget nyújtott az azonosulásra, a kollektív identitás átélésére. A sportegyesületek bázisát többnyire jól körülírható társadalmi csoportok jelentették, ennek következtében konfliktusaik társadalmi ellentétekként jelentek meg, vagyis a futballmezőben többnyire más társadalmi erőterek ellentétes csoportjai vívták szimbolikus küzdelmeiket. A tanulmány a futballmező megszerveződését, a konfliktusok sajátosságait, típusait, s ezek változását mutatja be.

a cikk teljes változata megjelent a Sic Itur ad Astra 62. (2011) számában