A rókavadászat angol formája az egyik legrégebbi példa a sport ismertetőjegyeit mutató időtöltésre és kiválóan példázza azokat a jellegzetességeket, amelyekkel a civilizációs folyamat rendelkezik. A fizikai erőszak, különösen az ölés egyre erőteljesebb korlátozása, illetve – mint az ilyen korlátozások kifejeződése – az erőszaktétel közben átélt élvezet elmozdulása az erőszak nézése közben átélt élvezet felé, a civilizálódás tünetének tekinthető az emberi tevékenységek sok más szférájában is. Mindez összefügg egy adott ország békésebbé válásával, ami pedig annak köszönhető, hogy a fizikai erőszakot az ország központi intézményei egyre jobban és egyre hatékonyabban monopolizálják, és hogy ezzel párhuzamosan az emberek megpróbálják ösztöneiket szabályozni. A parlamentáris rendszer angliai fejlődése és viszonylag zavartalan működése a 18. század folyamán szintén az önkorlátozás magasabb fokát követelte: a földesurak erőszakosabb és kevésbé jól szabályozott időtöltései ugyanabban az időben váltak kevésbé erőszakossá és aprólékosan szabályozottá, amikor ugyanezek a társadalmi csoportok lemondtak az erőszakról és az önkorlátozás magasabb fokára léptek, amit a kormányzás kontrollja, különösen pedig a kormányváltás parlamentáris formája követelt meg. Más szavakkal: nyilvánvaló rokonság volt a 18. századi angol politikai berendezkedés struktúrája és fejlődése, valamint az angol felsőbb osztályok időtöltésének ugyanabban a korban zajló „sportizációja” között.

a cikk teljes változata megjelent a Sic Itur ad Astra 62. (2011) számában