A cikk kísérletet tesz arra, hogy az újkori olimpiák 120 éves története alapján állításokat fogalmazzon meg a globalizálódó világ változási tendenciáiról, föltételezvén, hogy a nemzetközi sportversengés nem csupán a társadalmi változások tükre, hanem azok generálója is. A tanulmány szerint az olimpiák eredményei meglepő egyértelműséggel jelzik (illetve generálják) azt a hosszú távú folyamatot, melynek során nem csupán a nyugati diskurzusok és reprezentációk kizárólagossága kérdőjeleződik meg, hanem a nyugati világ tényleges domináns pozíciója is. A cikk először – az olimpiai aranyérmek eloszlásának vizsgálata alapján – a nemzetközi sporterőtérben történő változások három szakaszát határolja  el egymástól, majd három példán keresztül vizsgálja, hogy a sportsikerek mennyiben szolgálhatnak az egyes nemzetek, illetve nemzetcsoportok számára a szimbolikus túlinvesztíció, azaz a Dávid-effektus eszközeként. Ezt követően – hangsúlyt helyezve a sporttevékenységgel kapcsolatos beállítódási tényezőkre – a nők olimpiai szereplésének lényegesebb vonatkozásaival foglalkozik. Befejezésül a nemzetközi látványsport-üzem intézményesülésének legfontosabb következményét, a globalizálódó viszonylatok és jelentések hibridizációjának és relativizációjának jelenségét vázolja.

a cikk teljes változata megjelent a Sic Itur ad Astra 62. (2011) számában