A tanulmány arra a kérdésre keresi a választ, hogy az aranycsapat, a kortárs német válogatott és az 1954-es világbajnokság történetét elbeszélő, s ezáltal emlékezetét fenntartó, kiterjedt „szöveghálóban” miképpen vesznek részt magyar nyelvű irodalmi szövegek. Helyet kap benne Szabó Lőrinc Vereség után című versének elsősorban arra összpontosító értelmezése, a poézis nyelvén keresztül milyen értelem-összefüggéseket társít a szöveg a magyar labdarúgás e kulcseseményéhez. A romantika topikáját aktualizáló későmodern alkotás mellett elemzi Esterházy Péter és Darvasi László Bern-apokrifjeit, melyek az egykori események utólagos átírásának fogásával élnek.

a cikk teljes változata megjelent a Sic Itur ad Astra 62. (2011) számában