_________________________________________
NACIONALIZMUS, NEMZETI EMLÉKEZET
[Sic Itur ad Astra 65.]
Megjelent a Sic Itur ad Astra hatvanötödik lapszáma, melynek középpontjában a nacionalizmus és a nemzeti emlékezet áll. A számban elsőként Miroslav Hroch cseh történésszel, a nacionalizmuskutatások doyenjével készített interjúnkat olvashatják: a beszélgetésben szóba került többek között Hroch pályaindító „Sztálin-kritikája”, a „nacionalizmus” diszfunkcionalitása, a prágai és a párizsi 68, illetve az is, hogy mivel szereti provokálni a cseh történész magyar kollégáit. A tanulmányok sorát Reinhart Koselleck eredetileg 1979-ben publikált háborús emlékművekről szóló elemzése indítja. A ma már klasszikusként számon tartott tanulmány, amelyben Koselleck a háborús emlékművek funkcionalizálódását, demokratizálódását és laicizálódását, illetve felejtéssel szembeni tehetetlenségét mutatta ki, eddig nem volt olvasható magyarul. Lapszámunkban Nagy Ágoston tollából olyan írást is közölhetünk, amely egy részleteiben vizsgált magyar példával, a győri csatában elesett zempléni inszurgensek emlékművének történetével támasztja alá Koselleck téziseit. A kiadványban egyébként is kiemelt figyelmet kapnak az emlékművek: Kárpáti Attila István a zilahi Wesselényi- és Töhötöm-szobrok állítása kapcsán fejtegeti a szilágysági identitásépítés 1876-os megyerendezés utáni kihívásait.
Az emlékművek mellett az emlékezet írott formájával szintén foglalkoznak szerzőink két tanulmányban: Erdős Zoltán a 17. századi puritán prédikációirodalomból fésülte össze a magyar (proto)nemzeti tudat szórványos, de markáns példáit. Lászlófi Viola pedig egy hatvanas években rendezett Szabolcs-Szatmár megyei gyűjtés eredményeinek filológiai vizsgálata után érvel a Rákóczi-néphagyományok autenticitása ellen.
A dualizmus kori nemzetiségek története külön blokkot kapott. Tarafás Imre azt a képet rekonstruálja és elemzi, amelyet a történelemtankönyvek tucatjai közvetítettek a középiskolások felé a nemzeti kisebbségekről és a magyar nemzet fogalmáról. Bolgár Dániel nagy lélegzetű gondolatkísérletében Ernest Gellner nacionalizmuselméletét meghosszabbítva gondolja újra a zsidóság többségi társadalmon belüli oldódás nélküli keveredésének apóriáját. Szintén Gellner tézisét árnyalja Eszik Veronika a horvát oktatási törvény és iskolaügy kapcsán. Míg Tömöry Miklós a pest-budai szerbek nemzeti estjének vizsgálata révén szolgál adalékokkal a kiegyezést közvetlenül megelőző közélet és a magyarországi szerbség történetéhez.
Végül a kortárs nemzetépítésekről szóló blokkunkban Sonkoly Gábor nacionalizmuskutatói szemszögből és közép-európai összehasonlító perspektívában interpretálja a magyar világörökségi kultúrtájak kapcsán termelt dokumentumok hivatalos történelemképét. Valamint Nari Shelekpayev esszéje foglalja össze a magyar olvasóknak az utóbbi évek egyik legmonumentálisabb, több szempontból is pupillatágító nacionalista projektjét: az új kazahsztáni főváros, Asztana fejlesztését.